Az Akherón Nekromanteionja

A görög mitológiában az Akherón az alvilág egyik folyója volt, a jajgatás folyója, amelyen Kharón átszállította a halottak lelkeit. Mesopotamos közelében az Akheruszi-tóba ömlött, és ott találkozott a Kókütosszal („siralom”). Az ókori írók ide helyeztek egy halottjósdát, ahol az élők megidézhették őseik lelkét. Homérosz Odüsszeiájában ez az a kapu, amelyen át Odüsszeusz a Hádészba látogatott. Hérodotosz elmeséli, hogy Periandrosz, Korinthosz türannosza ide küldött követeket, hogy kikérdezzék halott feleségét, Melisszát.

1958-ban Szotiriosz Dakarisz régész a folyó fölötti Agios Ioannis-dombot azonosította a Nekromanteionként. 1958–1964-ben és 1976–1977-ben tárta fel. A fennmaradt épület az i. e. 4. század végéről vagy a 3. század elejéről való, és a rómaiak i. e. 167-ben felgyújtották. Hatalmas sokszögű falai folyosók és helyiségek útvesztőjét zárják körül. A központi terem alatt egy sziklába vájt kripta van, amelyet tizenöt kőív fed. A Thesszaloníki Arisztotelész Egyetem akusztikai vizsgálata szerint ebben a föld alatti helyiségben a hang alig visszhangzik. A 18. században Keresztelő Szent János-kolostor épült a tetejére, és temploma ma is áll.

Az azonosítás ma vitatott. Sok kutató úgy véli, hogy az épület a hellenisztikus kor egy nagy, megerősített tanyája volt. Legalább hét katapult bronzalkatrészeit találták itt, amelyeket Dakarisz a jelenések megrendezésére használt daru részeiként értelmezett. A közeli Xylokastro-dombon az ókori Efüra (Kikhürosz) falai állnak, Epirusz egyetlen igazolt mükénéi akropolisza.