Rogoi vára

Rogoi egy 29 m-es dombon áll a Louros északi partján, amely három oldalról körülöleli a domb lábát. Az ókorban a domb Bukhetion akropolisza volt; ezt a gyarmatvárost Élisz alapította az i. e. 7. században. Bukhetion akkoriban tengerparti város, talán sziget volt, mert az Ambrakiai-öböl északabbra nyúlt, mint ma. Nikopolisz alapítása után a várost elhagyták.

A bizánciak valószínűleg a 9. században telepítették be újra a helyet. Rogoi püspöki székhely lett, és újra megerősítették. A 14–15. században sokszor cserélt gazdát épiruszi lázadók, bizánci császárok, a szerbek, albán urak és végül a Tocco család között. Az 1449-es oszmán hódítás után elhagyták. Anconai Cyriacus utazó 1436-ban és 1448-ban járt itt, és feljegyezte, hogy az egyik templomban Szent Lukács ereklyéit őrzik.

A középkori falak az ókori erődítményeket követik, azok alapjain állnak. A kétféle falazat könnyen megkülönböztethető. A külső falon belül áll a 15. századi Istenszülő elszenderülése templom, egy egykori kolostor utolsó maradványa. A belső tér nagy része romos és benőtt, és a falak 1978–1980-as javításán kívül a helyszínt soha nem tárták fel.