Louros folyó és római vízvezeték (Agios Georgios)

A Louros kb. 80 km hosszú. A Tomaros-hegy alatt, Ioannina vidékén ered, és dél felé folyik egy keskeny szurdokon át, Filippiada mellett. Az Ambrakiai-öböl északi részén, mocsarakban és deltában ér véget. A világon mindössze két folyó egyike, ahol a súlyosan veszélyeztetett görög ingolát megtalálták.

Agios Georgiosnál, a vízerőmű gátja alatt bővizű források táplálják a folyót. Ma is ezek adják Preveza, Arta és Lefkáda ivóvizét. A helyi legenda szerint a víz egykor egy sötét barlangból, a „Sárkány-lyukból” tört elő, amely ma a falu Szent György-temploma alatt van.

A rómaiak ezeket a forrásokat fogták be Nikopolisz vízellátására. Vízvezetékük kb. 45–50 km hosszan futott. Boltíves hidakon kelt át a folyón, egy dombot sziklaalagútban szelt át, és csatornákban haladt át a síkságon, Stefani és Archangelos mellett, egészen Nikopolisz nümphaionjáig. Pillérei kb. 3,8 × 3,6 m-esek, támpillérekkel megerősítve. Ezek sorai, némelyik még ívekkel összekötve, a folyó mellett állnak Agios Georgiosnál – ez a legimpozánsabb fennmaradt szakasz. Maradványok Rizovouniban és Archangelosban is megmaradtak. A kutatók nem értenek egyet abban, mikor készült el: valamikor az időszámítás fordulója és az i. sz. 2. század vége között.